Most döbbentem rá, hogy két év alatt mennyit fejlődtem, persze még annyi mindent kell tanulnom, és most ettől a felismeréstől nagyon boldog vagyok :)
Azt hiszem, megtaláltam azt az eddigi legfontosabb dolgot az életemben, ami nem sokaknak adatik meg: egy olyan "munkát", amit élvezek. Persze van hétköznapi melóm is, de azt nem tekintem hivatásomnak. (A hobbym a munkám) A drótékszer készítés szinte életformává vált, aminek csak az idő szab határt sajnos, de remélem, eljön az is, amikor csak ezzel foglalkozhatok (meg mondjuk kertészkedéssel).
Legjobban ahhoz tudnám hasonlítani ezt az érzést, amikor gyerek voltam és lelkesen gyűjtögettem, olvasgattam mindent a dínókról, a növényekről, tanulni vágytam róluk, mert akkor ez volt a legfontosabb :) Biztos mindenki érzett már így! Miért ne lehetne ezt az érzést felnőttként is átélni? (Abba ne menjünk bele, hogy a mai világban mennyire engedhetjük meg magunknak).
Szóval boldog vagyok, hogy újra rátaláltam a rézre, és az ásványokra :)
Itt szeretnék köszönetet mondani ismét a Drótos Csajoknak a csoportból, hogy inspiráltak, segítettek, tanítottak, lelkesítettek, kritizáltak!!!
Nemsokára folytatom a bemutatókat a lányokról, addig is a korábbiakat megnézhetitek: itt, meg itt, és itt.
Most pedig jöjjenek a szétbontott ékszereim új köntösben: :)
2011, jajj de nem vagyok erre már büszke, bár, ez volt az első ilyen szoros tekerésem :)
2013, ugyanaz a kő, új köntösben. Ugyehogyugye? :)
2011...
2013, most már biztos értitek...
Nagyon várom a holnapot, mert ma a buszon, munkába jövet támadt egy forrasztásos ötletem, remélem megvalósul :)
Szép napot, és kellemes hosszú hétvégét kívánok!
Drófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése