Gondolatok az ékszerkészítésről

Már régen szerettem volna az ékszerkészítés lelki oldaláról írni, de valahogy most érett meg bennem igazán. Furcsán hangzik, de tényleg van lelke a dolognak, szeretném, ha egy kicsit ti is megértenétek a folyamatot, talán az alkotótársaim majd megerősítik, hogy jól érzem-e.

Azt már rég óta tudom, érzem, hogy az anyagnak lelke van: az ásványoknak főleg, de még a réznek is, amivel dolgozom. Vannak napok, amikor egyszerűen nem megy például a forrasztás, ami máskor pikk-pakk. De néha még egy "rutin" drótos tekerés sem. Vannak kövek, amik aznap nem akarják, máskor pedig megfogom, és azonnal alakul, másokon pedig akár hónapokig kotlok, és akkor sem lesz olyan, ami valóban tetszik. Persze ez függ az én adott lelkiállapotomtól is.

Van olyan, hogy kapok befoglalásra köveket, és nagyon sok idő, mire lesz belőle valami.

Ezúton szeretném megköszönni azoknak, akiknek a kavicsa hónapokat vagy akár fél éveket csücsült/csücsül nálam, és nem panaszkodtak. Bár azt hiszem az eredmény mindig megérte, nem? :)

Még egy tényező belecsöppent most az életembe, ami miatt más lett az ékszerekhez való viszonyom.
A nagy hír pedig az, hogy ha minden jól megy - és miért ne menne - februárban anyuka leszek :)

Egy kicsit felbolygatta az eddigi életemet. Kezdetben az egész napos rosszullétek, plusz a kánikula, amikor felkelni sem bírtam. Most pedig a munkahelyemen igyekszem mindent rendben hagyni, hogy nyugodt szívvel eljöhessek majd, és elég kimerítő. Így mostanában még inkább érzékenyebb vagyok az energiákra, tényleg csak azt tudom elkészíteni, ami valóban akarja.

A másik dolog pedig, hogy egy ideje nem forrasztok, lehet, hogy fel is tűnt, pedig épp mostanában jöttem bele igazán. Az oka pedig az, hogy a kedves ékszeres kolléganők figyelmeztettek, hogy forrasztáskor felszabadulnak igen mérges gázok, és nem kéne ezt áldott állapotban beszipákolnom. Ami érdekes, hogy azóta nem is megy, törtem el követ is, pedig előtte soha. Ha pedig többször kell egy darabnak nekiugrani, akkor az még több mérges gázt jelent.

Annyira kedvesek vagytok, többen mondtátok, hogy szívesen vártok, amíg újra forrasztok, vagy álmodjam át drótosba, na ez igazán erőt ad :)

Persze egy-két darabot fogok forrasztani, de csakis akkor, ha tényleg úgy érzem, hogy menni fog. Ennyi talán nem oszt, nem szoroz, főleg, hogy Budapesten dolgozom, és az M0-ás mellett lakunk, nem lehet minden mérget kizárni... És persze hiányzik is a forrasztás.

Most főleg szükségem van a pénzre, mert több új kiadásom van, ami eddig nem volt, mégis sokat mondtam nemet, és irányítottam megrendeléseket az ékszeres haverináimhoz. Mert tudtam, hogy nem fog menni, vagy idő vagy energia hiány miatt, sőt volt, hogy az adott személy rezgéseivel volt épp problémám, vagy a kőével, ami nem jelenti azt, hogy később ne menne.
Én nem egy gép vagyok, aki pénzért bármit elvállal...
Igaz, hogy hobbyként indult, de most már életforma nálam, épp ezért gondolom, hogy senkivel szemben sem tisztességes rossz energiákkal, vagy erőltetve elkészíteni egy ékszert.

Szóval a lényeg Kedves Olvasó, ha Drófi ékszert szeretnél, légy tekintettel a fentiekre, cserébe biztos lehetsz benne, hogy szívvel-lélekkel megalkotott éket kapsz majd :)