Cicás

"Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél"

A. Saint Exupery: A kis herceg

Egy kis rendhagyó bejegyzést írok, kivételesen nem ékszerekről lesz szó, bár kapcsolódik is a témához. Mielőtt belekezdenék, gyorsan megadok egy fontos linket, hátha valaki megunja a szövegelésemet, és a lényeget nem látja meg később :) Cicamentő Angyalok

Most már szerintem tudjátok, hogy imádom a cicusokat. Amikor nekem is lett cicám, egy pillanat alatt állatvédő lettem, látván a sok kis kóbor kutyát, macskát..
Még egy szuper állatorvossal is sikerült összevesznem a lelkesedésem miatt, igaz félreértés volt.. (talán majd leírom, hogy mi történt) Így sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem bírja az én lelkem ezt a sok szörnyűséget, amit nem részleteznék. Arra gondoltam, hogy az ékszereim által segítek inkább a szervezeteknek, most épp a Cicamentő Angyaloknak.

Nézzetek körül az albumban: CA licit, hátha megtetszik valami. Én az egyik drótmacskámat ajánlom fel, ami azért különleges, mert az első volt, amit egyedül forrasztottam. Arra gondoltam, hogy a licitnyertessel megbeszéljük, hogy mi lesz belőle: medál, esetleg dísz, bedrótozom, begyöngyözöm. Szóval egyedi lesz, és különleges :)

A forrasztott cica-alapra még nagyon sok munka vár. Te hogy képzeled el: begyöngyözve, bedrótozva, egyéb ötlet?
Licit a drótcicámra :)

Nézzetek hát szét az aktuális licitek között, hátha tudtok segíteni, cserébe kaptok valami cicásat :)

Szusi és én :)

Sosem voltam macskás. Jó, szívesen simogattam őket, meg játszottam velük, de mindig volt bennem egy kis sértődöttség, hogy hogyan képzelik ezek a kis szőrmókok, hogy azt csinálnak, amit akarnak. Milyen dolog az, hogy akkor jön, és hagyja magát simogatni, amikor kedve van?! Bezzeg a kutya, az mindig csóválja a farkát, és azt csinálja, amit mondok. Mindig is úgy képzeltem, hogy kutyám lesz, persze csak kertes házban. De ha esetleg macska is lesz, akkor csakis cirmos szőrű. Ugyanis volt gyerekkoromban a nagyszüleim szomszédjában egy kandúr, Cirmi, akivel sokat játszottam, és ha meglátogattuk a nagymamámékat, csak kiálltam a ház sarkára és fütyültem neki (mert a macska okos állat, megtanítottam, hogy jöjjön, ha fütyülök) és jött is :) Ez volt az első kapcsolatom egy macskával, de erre is csak most jöttem rá, ahogy írok róla..

Szóval tavaly nyár végén az egyik kedves ismerősöm megosztott pár képet egy alomnyi cicáról, akik elvihetőek. Megláttam A Cirmost! Az én cirmosomat :) Visszanézve egy homályos, nem is túl jó kép volt, ma már lehet, hogy nem is tetszene, de engem megfogott, azokkal a hatalmas füleivel. :) Szóltam is a páromnak, és meglepetésemre azt mondta, jól van, fogadjuk be. Én Wasabinak szerettem volna elnevezni, mert ugye "Wasabi, mar, mint a mustár", de párom azt kandúr névnek érezte, ő meg kislány, szóval maradjunk a Szusinál. Sajnos elég sokára tudtam ténylegesen hazahozni, előtte egyszer meglátogattam, akkor még nem törődött velem, kicsit el is szomorodtam, hogy ő nem engem választ. Aztán elmentünk érte, és akkor éreztem igazán, hogy egymáséi vagyunk. Jó, szegénykém beteg is volt, le volt gyengülve,  de innentől kezdve ragaszkodott hozzám, szerintem azonnal érezte, hogy szeretem :)

Itt megemlítenék egy szívszorító momentumot. Ahol Szusi született, lakik egy öreg vizsla, sokat játszottak együtt. Amikor a karomba fogtam a cicát, és elindultunk vele a kapu felé, a kutyu megállított, és el akart búcsúzni tőle... elég megható volt..

Azóta Szusival szerintem van köztünk valami telepátia is. Van úgy, hogy gondolok valamire, és ő reagál rá. (És a tojás-feltörés hangjára is) Na persze olyan is van, hogy hiába hívom, nem jön haza, csak másnap. De ez a cicák dolga, titkos életet élnek, nem mondom, kicsit szokott zavarni, és féltem is, de bízom benne! Sosem felejtem el, amikor az ivartalanítás után kábán, vakon ténfergett a lakásban, engem keresett, és csak az én ölemben nyugodott meg, zsibbadtra ültem a fenekemet, csak nehogy zavarjam :) Hihetetlen érzés volt..

Felelősség..

Szóval tartsatok állatot, mert fantasztikus élményeket ad! És ezt tényleg csak az tudja, aki élt már együtt állattal, aki meg nem, ne ítélkezzen! Aki pedig tart házi kedvencet, teremtse meg a megfelelő körülményeket, ne vegyél a gyereknek állatot, hogy addig se kelljen vele foglalkoznod. Vidd sétálni a kutyádat, mert ha a mozgáshiánytól megőrül, és túl akarsz rajta adni, az a te hibád! Ivartalaníttasd állataidat, hisz így is épp elég jószág van a menhelyeken vagy betegen szenvednek az utcán, vagy gonosz emberek áldozataivá válnak... Azért sem szerencsés a macskák túlszaporodása, mert amellett, hogy távol tartja a rágcsálókat, az ösztönének engedelmeskedve sok értékes gyíkot, madarat összefogdos...

Tudom, rengeteg pénzbe kerül egy műtét, de ez egy egyszeri költség, amivel magadat, és az állataidat is megkíméled egy csomó szenvedéstől, lásd a macskák tüzelése, és a sok elkóborolt kandúr.. A legtöbb állatvédőnél van olyan lehetőség, hogy ha jelentkezel náluk, akciósan lehet műttetni.

Erről még sokat lehetne beszélni, de alapvetően egy vidám posztot szerettem volna írni, úgyhogy abba is hagyom.

(A cicák megmentését liciten kívül is támogathatod: CA számlaszám)

Mutatok is inkább pár vidám pillanatot Szusikám életéből, a kedvenc képeimmel:

Az első találkozásunk

Egyik kedvenc képem

Vérmacska

Huncutka

Vadmacska

Barátkozás

Árvízi talált cica, akiről megpróbál nem tudomást venni :)

És végül még több Szusi-cica:

:)

Szép napot!

Drófi